Ez vagyok Én: Önkéntes áldozat!
Az élet igazságtalanul nehéz és valóságos peremén vagyok. Minden a születésemkor kezdÅ‘dött a tököli rabkorházban 1970.10.18-án. A sorsom már itt Â
megpecsételÅ‘dött. Úgy hozta az életem, hogy egyik intézetbÅ‘l a másikba dobjanak kiskorúan az ország különbözÅ‘ pontjain. ElÅ‘ször a bácsalmási majd dunavecsei intézetekbe kerültem, ahol leraktam általános iskolai tanulmányaimat is, majd késÅ‘bb bekerültem a kecskeméti Gáspár András Szakközép Â
Iskolába 1987-ben, ami mellett össze tudtam spórolni némi ösztöndÃjat saját céljaimra és a szerkezeti lakatos szakmát is ki tanultam. 20 éves koromtól Â
viszont a törvénnyel nem ellenkezhettem, ugyanis nem élhettem tovább intézetben. Ezért gyűjtött pénzembÅ‘l kerestem magamnak albérletet, amit több Â
évig fenn is tudtam sikeresen tartani Kecskeméten. Több munkahelyem is volt (pl.: fémiparban stb.) de végül a kecskeméti Gall Food Rt volt az utolsó Â
hely ahol dolgoztam fémcsiszoló-ként.
Jóhiszeműen befogadtam egy 6 fÅ‘s családot, munkanélküli szülÅ‘kkel (3 gyermek, a szülÅ‘k és egy barátjuk), volt kollégista társam szÃves kérésére. Az igazi gondok csak 2007 nyarán kezdÅ‘dtek. Teljesen gyanútlanul bizalmamba fogadtam Å‘ket, azt remélve, hogy nem lopják és hazudtolják meg azt, aki rajtuk segÃt. ElÅ‘ször csak apróbb dolgok tűntek el (pl.: élelmiszer, cigaretta stb.) A késÅ‘bbiek folyamán látván naivságomat már kezdtek egyre bátrabbak, lenni. Â
Miközben munkahelyemen dolgoztam napi 8 órás műszakban általában, már ahhoz is vették a bátorságukat, hogy némi kisebb - nagyobb pénzösszegbÅ‘l is megfosszanak tudtomon kÃvül. Miután már feltűnt nekem, hogy át akarnak verni és hazudnak a szemembe, megkezdÅ‘dtek a konfliktusok a lakásomon Â
belül, amik tettlegessé is fajultak a késÅ‘bbiekben. Az illetÅ‘ket már szemtÅ‘l-szembe többször felszólÃtottam azzal az indokkal, hagyják el a lakásomat. Â
Természetesen nem voltak hajlandóak, Ãgy arra kényszerültem, hogy a hatóságok elÅ‘tt felfedjem, mit művelnek. ElÅ‘ször is felkerestem a családvédÅ‘ket, Â
mivel a háztartásban élÅ‘ kiskorú gyermek "hölgy" (14 éves), nem tudott mást tenni, mint eltűrni apja beteges hajlamait és elviselni saját apja sanyargatását Â
(prostitúcióra való kényszerÃtés, gyermekbántalmazás). Intézkedésem hiábavalónak bizonyult, ugyanis a család természetesen ellenem fordult a saját Â
Érveikkel. El kellett tűrnöm fenyegetésüket és akkorra már tettlegessé fajuló bántalmazásukat a saját bérelt lakásomban. Kifosztottak, minden értékemet Â
ellopták és az igazságszolgáltatás sem állt mellém. A családfÅ‘ apukát kényszerültem önvédelembÅ‘l ártalmatlanná tenni, mikor elsÅ‘ként ököllel próbált Â
nekem jönni. Az anyuka elkezdett késsel fenyegetni, majd rám is kÃsérelt konyhakéssel támadni. Némi próbálkozással ki tudtam csavarni a kezébÅ‘l a Â
kést. A család tagjai felháborodtak és kihÃvták a rendÅ‘röket. A rendÅ‘rök szerencsére nekem adtak igazat. Erre távozásra szólÃtották fel az illetékes Â
személyeket, akik elhagyták lakásomat, de bosszút forraltak ellenem. IsmerÅ‘seiket elküldték a lakásomra garázdálkodni, hamis vádakkal illettek (pl.: én Â
loptam meg Å‘ket, zaklattam a gyerekeiket). Mikor már a munkahelyemet is felkeresték és ott is ugyan ezekkel a hamis vádakkal ruháztak fel, komoly Â
következményei lettek. Arra kényszerültem, hogy feladjam saját munkahelyemet, mert úgy éreztem, kollégáimnak ezek után megvan a véleményük rólam Â
és nem akartam kitaszÃtott lenni a szemükben. Az albérletemet ezek után már nehezen tudtam fenntartani, mivel nem volt már mibÅ‘l keresetem, ez 1 Â
hónapig tartott. Mivel a lakásomra is állandóan jöttek garázdálkodni (fenyegettek), szinte úgy a nyomomban voltak, le se tudtam Å‘ket rázni. Úgy Â
döntöttem egyúttal jobban teszem, ha az albérletemet is elhagyom. Nem voltam tisztában a lehetÅ‘ségeimmel, hogy egyáltalán meddig járnak a nyakamra a garázdálkodók és mennyire terjesztik a hamis állÃtásokat rólam (nagyrészt személyes adataimat tudták). Innen indult rendÅ‘rségi feljelentésem az igazamért. Nem volt hová mennem és bárki, valaki, akire támaszkodhatnék, ezért a sors úgy hozta, hogy hajléktalanná váljak, Ãgy akármilyen hihetetlen is az ezt olvasók számára: Egyik napról a másikra az utcán találtam magam. Azóta sajnos az utcán élek. Öt éve küzdök az igazamért, amiért hajléktalanná tettek. Mindenem odaveszett. Hiába próbálkoztam leveleket Ãrni hivataloknak, sajnos Ãráshibás mivoltom miatt nem tudtam magam kellÅ‘en kifejezni. Hiába próbálkoztam, az összes ilyen kÃsérletem csÅ‘döt mondott, mindez 3 évig tartott. KésÅ‘bbiekben régi ismerÅ‘seimet kerestem fel gondommal, mert nem tudtam hova menni és az életem teljesen kilátástalan. E két maradék ismerÅ‘söm volt szÃves felajánlani nekem saját ingatlanjuk területén elhelyezkedÅ‘ Â
fészerét cserébe, ha teljesÃtek nekik folyamatosan 1-2 fuvart. Ez a terület jelenleg is lakhelyemnek számÃt. Nem adtam fel, rendszeresen gyűjtöttem letört Â
gallyakat erdÅ‘kbÅ‘l, fémhulladékot, amit találtam és bármi értékért cserébe hasznosÃtható hulladékot, amit csak lehet. KésÅ‘bb hulladékból csináltam Â
magamnak kézikocsit szakmámnak köszönhetÅ‘en, ami megkönnyÃtette helyzetemet. A hulladékokat, amiket a saját csekély hasznomra tudtam fordÃtani, Â
leadtam a MÉH telephelyén némi összegért cserébe. Felesleges dolgokat (pl. alkohol) igyekeztem elkerülni a saját törekvésem érdekemben. A napjaim Â
máig Ãgy telnek folyamatosan. Reggelente egy műkerti kis kocsmába jártam kávézni (nem hagytam el magam), ahol szerencsére a jó szándékú tulajdonos Â
nÅ‘ megengedte azt is, hogy esténként felmelegedjek a munka végeztével. KésÅ‘bbiekben ebben az ivóban találkoztam mindenféle személyiséggel többek Â
közt jók-rosszak megtaláltak. Szerencsére találtam magamnak támogató embereket, akikkel idÅ‘ közben összeismerkedtem és a késÅ‘bbiekben már Â
barátokká váltunk. Két segÃtÅ‘kész jó barátom volt szÃves felajánlani, hogy a történetemet "online" formában is láthatóvá teszik. Új barátokra leltem és Â
remélem a segÃtségük nem hiába való és ez az "üzenet" sok emberhez eljut. Mert nagyon is sokan nem hisszük el, hogy a pénz teszi manapság az embert és a szavakat, amik a nélkül vaktölténynek számÃtanak. A pénz általi úgymond "hatalmunk" eltűnhet akár egy nap alatt ebben a mai rendszerben. Senki sem tudhatja, milyen akadályok állják majd az útját ezen a rögös úton, az élet mocskában.
Blog: http://lakatospityu.blogger.hu